Új szelek fújnak... vagyis inkább friss levegő érkezett az állatvédelem területére!

2 hete megjelent, hogy a NÉBIH (amely eddig nem volt nyitott az ivartalanításra), 50 millió forintot különített el a területre!

Múlt héten megalakult a Nemzeti Állatvédelmi Tanács, ahol minden döntéshozó és szakmai terület képviselteti magát – mind állatbarát személyében.

Ezt a hetet sem kezdtük kevésbé unalmasan, hiszen a Magyar Falu program keretein belül 500 millió forint keretösszegben lehet pályázni az 5.000 fő alatti kistelepüléseknek: ivartalanításra!

Hírünk:
https://www.facebook.com/HangyaKozosseg/posts/3893916550699473

Miért is akkora lépés ez az állatvédelem területén?

Mert 500 millió forint még sosem került az állatok javára! Mert minden kutya-macska állatvédelmi probléma alfája és omegája, hogy jobb kevesebb kóbor állat legyen, kevesebben kerüljenek rossz tartási körülmények közé, kevesebb legyen az állatkínzások száma. Ezt pedig csak az ivartalanítással lehet elérni.

Még nem olvastuk a kiírás részleteit, még nem tudjuk, hogy pontosan milyen formában kérik megvalósítani. De már az is, hogy egy ilyen gondolat pályázati formát öltött üdvözölendő.

MIÉRT? Mert számos területen fog ez hatalmas változásokat hozni.

Nagyon-nagyon egyszerűen megérthető példákat hozunk, már-már lebutítva mutatjuk be, hogy hol is áll jelenleg az állatvédelem helyzete és, hogy mekkora előrelépést jelent ez a változás:

• Elindultunk Borsod megyében „házi közvélemény kutatást” végezni. Végig „csöngettünk” pár utcát. Mindenhol érdeklődtünk erről-arról.
  Minden szégyenérzet nélkül (sőt gyakran büszkén is) mesélték, hogy náluk a kutya az CSAK kutya, nem több. (értsd: haszonállat). Általában ugyanazok hangoztak el, teljesen tényszerűen. Hogy a kan preferálják jobban, mert az nem szül, vagy épp a szukát, mert vizeletével nem írtja ki a növényeket. Hogy minden évben vannak kicsik, többször is. De hát ennyi kutya minek… és, hogy milyen öröklődött családi minta szerint rakják el láb alól a piciket. Generációról generációra öröklődik, hogy ki a zsákos élve elásós vagy a vízbe nyomós (számtalan verzió van, a legnépszerűbbeket emeltük ki) módszert alkalmazza… Ezt a gyerekek végig hallgatták, nem titok, részesei. Tudják mi lesz a sorsuk, néha választhatnak egyet közülük. Nem, nem a roma (szegregációs) telepeken jártunk, hanem tiszta portájú, kerítéssel ellátott átlag vidéki lakosoknál. Nem akarunk általánosítani, de tény, hogy ez még mindig él, mint hagyomány. És addig nem lesz vége, amíg valahol meg nem szakad a lánc. De ha egyszer ivartalanított állatuk lesz, a gyermekük már nem fogja tovább vinni. Ahogy nagymamáink hetente tyúkot pucoltak, ha anyukánk nem, mi már magunktól ritkán fogjuk elkezdeni… Ha megtörik az évszázados lánc, újabb területek fejlődését hozhatja. Az a család, ahol rendszeresen bántalmazva van az állat, ahol az élet nem érték és ahol a megszületett kiskutyák közül se kell mind: ott a gyerekbántalmazás, a családon belüli erőszak is mindennapos. Sokszor nem tudjuk, hogy a kutyát vagy az embert kell-e jobban menteni… Ha az erőszak ezen formája nem lesz ennyire nyíltan természetes, akkor talán kevesebb gyermek viszi tovább az erőszak mintáját.

• A kóbor állat mindig gazdás állatból lesz. Az önkormányzatok gyakran keresik az állatvédőket, hogy „itt van egy falka, jajjaj vigyék el”. Általában semmilyen más megoldásra nem nyitottak, csak „valaki takarítsa el a problémát”. Csak hát hova, minden menhely tele van. Ha egy-egy állatvédő hajlik is, egy fél év múlva újra jön a telefon… Egyrészt jogszabály szerint minden településnek kellene, hogy legyen ún. Ebösszeírása – tehát lehetne tudni honnan jöttek ezek az állatok. A jegyző a helyi állatvédő hatóság, tehát büntethet is, hiszen törvény van a kijárós kutyákra, nagyon szép bírsággal, mint lehetőség. A kóbor kutya önkormányzati (ezen belül lakossági) probléma, tehát az önkormányzat hatásköre is megoldani. Igen, minden településnek kellene, hogy legyen erre kidolgozott terve (mondjuk szerződés egy állatvédő szervezettel vagy gyepmesteri teleppel – de ez mondjuk nem akkora baj, hogy nincs mindenhol). Amikor borsodi önkormányzatokkal tárgyaltunk, mindig elmondtuk a két kedvenc példánkat, ami bár morbid, de jól érzékelteti a megoldás lehetőségét. A hozzáállásét.
  „Ha az önkormányzat elé leraknak 2 zsák sittet, elviteti. Ha másnap újabb két zsákot, elviteti. Ha harmadjára is ott lesz, elkezdenek nyomozni, hogy hogy lehet ezt megszüntetni. Ki teszi le, honnan jön, miért… és megkeresik a forrást, hogy soha többet ne forduljon elő. Hát, ezt kellene a kóbor állatokkal is…”
  „Ha ismeretlen helyről elkezd ömleni a víz, akkor nem kiskanállal kezdjük el merni, hanem megkeressük a fő csapot és elzárjuk a vizet, majd megoldjuk a problémát” Ha van rá állami forrás, pályázati lehetőség, több önkormányzat kezd el a saját felelősségéről gondolkodni. Készít ebösszeírást, segít a helyi lakosoknak. Feltérképezi, hogy hol születik a legtöbb kismacska vagy kiskutya, hogy hol vannak a kijárós „magszóró” kutyák… El kezd végre foglalkozni ezzel a területtel is.
  
  

• Olyan gyakran mondjuk ezeknek a településeknek, hogy nem kell állatvédő a történetbe. Kezdjenek el ivartalaníttatani. Kell hozzá forrás, állatorvos… Persze nem egyszerű, az akarat minden részről kell.
  
  Ó, forrás ugye. Itt mindig megakadunk, mert erre nincs az önkormányzatnak. Megkérdezzük, hogy van-e gyepmesteri szerződése. Soknak van. Mennyi? 25.000 Ft/ 1 db kutyabefogása… Magyarázzuk, magyarázzuk, hogy abból pont 1 kutyát lehet ivartalanítani. Ha megkeresik, a folyton nem kívánt kölyköket ontó egyedeket, nem kell majd hetente annyi kutyát összeszedetni a gyepmesterrel (akik nagyon sokszor visszaélnek a helyzettel, a legelképesztőbb eseteket ismerjük).
  
  Állatorvos: Sok település „táskás” vagy „malacdoktora” (nem mi találtuk ki a kifejezéseket), nem akar kutyát ivartalanítani. Mert „egyszer ellenie kell” vagy kitalál hasonló butaságot. Aztán ahol pl. elkezdődik ivartalanítási lehetőség és rájön a helyi doktor, hogy kutyánként a 20-30 ezreket a szomszéd falu orvosa kapja, máris nagyobb a hajlandóság részéről. El kell neki mesélni, hogy ha csak egy-egy napot beáldoz rá hetente és napi 5-10 állatnak segít, úgy mennyit jelent ez összegben.
  
  
  

• Nagyon hiszünk az ivartalanító buszban. A mobil állatkórházakban, hogy olyan helyekre is eljuthassanak, ahol nincs más megoldás. Pontosan ki fognak rajzolódni azok a problémák, amiket évek óta jelzünk: vannak az országban olyan 50-60 km-es területek, ahol vagy nem végeznek ivartalanítást vagy olyan árakat szabnak meg, amit még jól kereső gazdi sem engedhet meg magának (értsd. bpi árak többszöröse). Vagy épp köszöni a helyi állatorvos, de jól megél a helyi szaporító császáraiból… Igen, mi szembesülünk ezekkel a problémákkal. Igen, mi küzdünk azzal, hogy egy azonnali műtétre szoruló kutyát több száz kilométerről felhozzuk Budapestre, mert nem találunk neki orvost. Nem, nem arról van szó, hogy ortopéd vagy neurológia specialistára van szüksége, hanem egy minden állatorvos által elvégezhető ivartalanításról. Igen, ezek valós történetek és nem is ritkák. Reméljük ezzel az ivartalanító busz gondolata is közelebb kerül minden résztvevőhöz. Hiszen több száz állatvédő szervezet dolgozik ilyen busszal az egész világon. A lehető leghigiénikusabb és legprecízebb formában. Sőt, ivartalanítási napokat tartanak, ahol egyszerre sok százan dolgoznak. Nem kell kitalálnunk, nemzetközi protokoll is van ezen a téren. Vannak rá nyitott állatorvosok Magyarországon, akik látják, hogy a probléma megoldásához szükség van az állatorvosok társadalmi célú összefogására is. Sok állatbarát állatorvost ismerünk. Hátha megértik azok is, akik csak hírből ismerik az ország állatorvos nélküli részeit, hogy ez egy nagyon egyszerű megoldási lehetőség. Igen, az egyik legnagyobb álmunk.

• Mindig sokat jelent, hogy ha egy állam kiáll valami mellett. És ezzel a pályázattal ki lett mondva, támogatják az ivartalanítást. Jó pár éve konkrétan kinevették a parlamentben „a gazdis kutyák országos ivartalanítása” kifejezést… még viccelődtek is… innen indultunk. Akkor sírtunk. Ma ünneplünk. Mert ez hatalmas lépés! Állatbarát és megoldásokra nyitott szemléletet tükröz. Köszönjük!

Annyi területet tudunk még, estig sorolhatnánk, hogy mit jelent ez a lehetőség… hogy mennyi bebetonozott követ mozdít meg és indít finoman útjára… azokat a köveket, amiket mi egyesével próbáltunk előre tolni, de meg sem moccant. Kevés erre egy civil szervezet, de most talán több ilyen lépést is üdvözölhetünk. Ötletünk annyi, hogy percenként meg tudunk tölteni egy konténert. Mi már leadtunk pont egy konténernyi javaslatot!

Ez most egy csodálatos lehetőség. Kérjük, hogy mindenki, akinek van a látószögében ilyen gondokkal rendelkező 5.000 fő alatti kistelepülés, küldje át a jegyzőnek, polgármesternek. Most egy olyan történet kezdődik, ami minden félnek jó…

Bejelentés: https://www.facebook.com/nemzetiallatvedelmitanacs/posts/124434756396498

Mindenképp újra megemlítjük. A példákkal semmiképp se szeretnénk általánosítani. Saját tapasztalatunkból szerzett megtörtént eseteket hoztunk és csak olyan tények lettek kimondva, amibe már-már sztereotípiaként futunk bele folyamatosan.