2016. október 12. írta: Hangya Közösség

Azok a szép régi idők...

Egy szakmailag kifogásolhatatlan állatvédő írását közöltük nem rég. Arról szólt a bejegyzés, hogy ha egy állatvédő a lakásban való tartáshoz ragaszkodik, akkor nem a lakáson, a benti tartáson van a hangsúly, hanem azon, hogy családtaggá váljon. Mert sokkal szebb az élet ha a kutya a részévé válik.

(Itt olvasható: http://hangyakozosseg.blog.hu/2016/09/29/kerti_butor_vagy_igazi_tars#comments )

Nem rég tartottunk előadást egy nagyvállalatnál. Akik eljöttek, meghallgattak bennünket értették, hogy miről beszélünk. A végén kedves beszélgetés kerekedett és elmesélték, hogy mennyire megváltoztatta az életüket az, hogy kutyájuk lett. Könnyebben barátkoznak, érzik a felelősséget, jó alkalmazkodni egy olyan társhoz, aki meghálálja. Mindig vár valaki otthon, ha szomorúak vagyunk, azonnal felvidít vagy csak együtt érez. Jól tudja, mikor mire van szüksége az embernek.
Egy nyugdíj előtt álló hölgy mondta, hogy azóta sokat sétál, helyre jött a vérnyomása, kevesebbet stresszel és konkrétan a kutyának köszönheti, hogy fittebb, boldogabb és valószínűleg hosszabb életű is lesz. Akár honnan nézzük, nincs hátránya a kutyával való együttélésnek.
Akkor miért baj, ha a kutya társ is?
Természetesen nem kötelező, aki nem szeretne, ne éljen így.

A posztunk alatt sok-sok komment született. Két hangadó próbálta ráerőltetni a kutyásokra a véleményét. Sajnálattal olvastuk, mert látjuk, hogy ők egy másik világban élnek. Olyan nézeteket vallanak, amik elavultak. Mintha egy tininek magyaráznánk, hogy ne e-mailt írjon a barátjának, hanem levelet és adja fel postán. Ahogy ez a tini nézne ránk, ugyanazzal az értetlen, kicsit sajnálkozó tekintettel olvassuk ezeket a hozzászólásokat.

Idézünk is tőlük:

Krisztián Gaál · Budapest
Ja, persze, az ajtó meg legyen nyitva télen nyáron, esőben hidegben, hogy a kutya tudjon mászkálni ki-be, ahogy neki tetszik, behozni a vizet, sarat, közben fűtjük az utcát...
Vagy te megtanítottad lábat törölni is, ugye ?
És akkor már ugye az ágyadra is felengeded a kis aranyost, úgy ahogy van, csutakosan, vizesen, ugye? Hisz ne legyen már egyedül a kis drága, ha úgy odabújna a gazdihoz, koszosan, vizesen, hadd menjen már fel...
Te mégis hol élsz ???? Disznóólban ?
Tetszik · Válasz · 2016. október 1. 20:09

Mosolygunk, mert nem értjük, hogy miért áll olyan messze a gondolat valakitől, hogy a kutya nem akar kimenni, mert jól érzi bent magát. Ha ki akar menni, akkor kiengedjük, aztán ha visszajönne, akkor megtöröljük a lábát. Ha nincs kert, akkor kivisszük sétálni és bejövetelkor áttöröljük.

Zsuzsanna Bényei · Könyvelés és munkaügy, Owner - szabadúszó vállalkozó
Én azon a véleményen vagyok, hogy az embereknek előbb egymást, az emberi családtagjaikat, barátaikat, szűkebb-tágabb környezetüket kellene megtanulni szeretni.
Továbbá, a kutya, az kutya, nem ember, óriási tévedés emberként kezelni, mert nem az.
Nekünk is van egy Pulink, imádjuk, de kizárólag udvaron, kertben, neki ott a helye. Én ammondó vagyok, hogy lakásba nem való állat, mert nem az a természetes és normális életterük élet közegük... te/ti sem költöztök ki a kutyaólba. Lehet, sőt kell szeretni a kutyákat, de az a túl tutujgatás, ami mostanában divattá vált, szerintem rendkívül káros az állatnak.
Sok száz éven keresztül nem véletlenül éltek udvaron a kutyák, mert a kutyának igenis funkciója van.... és aszerint kell tarani. Mint ahogy egy lovat sem fektetsz be az ágyba... mert ennyi erővel már azt is lehetne - legalább olyan intelligens állat a ló is.
Én az igazán felelős állattartást abban látom, ha valaki meg tudja különböztetni azt, hogy az ember az ember, a kutya pedig egy (okos)állat. A kettő összemosása zajlik manapság.
És attól még igenis felelős állattató valaki, hogy kint az udvaron, kertben tartja a kutyáját. Egy lakás soha nem lesz egy állatnak sem a természetes és normális élettere. (a dísz, divat, mű, plüs"kutyákról" most nem beszélek, mert azok valami agyontenyésztett nem is tudom minek nevezzem haszontalan lények....)
A felmenőim középbirtokos család voltak, rendkívül nagy állatállománnyal én ebben nőttem fel, így a véleményem ezek alapján tartom megalapozottnak.
Egy a lényeg, én meg azokat a kutyákat sajálom szívből, akiket lakásokban tartanak, mert bezárják őket egy mű, mesterséges környezetbe, aminek semmi köze az állat igazi természetes közegéhez, amiben élnie kellene, és teljesen lerontva ezzel az állat önálóan életbe maradási ösztönét, képességét. Ez az igazi baj, és feleltőtlenség. Kutyák generációit teszik tönkre, mert kiölik belőlük a természetes öszönöket.
Tetszik · Válasz ·· 2016. szeptember 30. 22:54 · Szerkesztve

Azt hiszem nincs is ehhez mit hozzáfűzni.

Lehetne ecsetelni, hogy:
- megváltoztak az idők. Régen a kutyák munkakutyák voltak. Őrző-védők, terelők, szánhúzók, vadászok… Az ember akkoriban lényegesen több időt töltött a szabadban, szinte kint élt, így a nap nagy részét a kutyájával töltötte. Éjjelre is sokan beengedték. A lánc sem volt ismerős fogalom. Mi is máshogy élünk már. Munka után haza rohanunk és bent éljük az életünket. A kutyáknak sem kell már nyájakat őrizniük, vadászni sem járunk minden nap.
- hogy az ölebek azért vannak, mert az embernek igénye van a társra, amit ez a típusú kutya fajta kitölt. Rájuk írta ugye, hogy a „most divatos” és azt is, hogy „haszontalanok”.
- nem zárja ki a kutya szeretete az ember szeretetét. Sok emberi lény képes mindkettőre.
- a szeretet nem lehet káros. Adni és kapni elvén alapul és ha mindkettőnek jó, miért ne lehetne.
- a kommentelő a mai szélviharos estén is biztosan sok-sok percet tölt majd kint a kutyájával, ahogy az egész napos holnapi eső alatt is meg fogja majd simogatni. Vagy két napig hozzá se szól?

Az már egy másik pszichológiai kérdés, hogy ezek az emberek miért éreznek arra késztetést, hogy egy állatbarát poszt alatt hirdessék saját meggyőződésüket. Mintha egy vegetáriánus oldalon kezdenénk a húsfogyasztás előnyeit pedzegetni. Élni és élni hagyni.
Aztán egyszer ők is eljutnak külföldre, nálunk fejlettebb állattartási szokásokkal rendelkező országokba és meglátják a jövő merre mutat.

Könnyű a „régi időkkel” bizonyítani az igazunkat. De lássuk csak, hogyan is volt ez a régi időkben…
Ugye, hogy akkor is volt szeretet azokban a régi szívekben?
(a fényképeket a Fortepan gyűjteményéből kölcsönöztük. www.fortepan.hu)

1905 - Egy "mihaszna" most divatos kutya.