Szösszenetek a magyar állatvédelem helyzetéből 1. 

Sokan szoktak a német kiutazáskor olyan kérdéseket feltenni, hogy ügye jó helyre mennek a kutyák, ügye nem zabálják fel őket, ügye nem kísérletezni viszik őket?

Odakint közel 15 évvel előznek meg minket állattartási kultúra szempontjából. Akit nem lehetett a szívében meggyőzni a jó utat illetően, azt bizony meggyőzték az agyán, urambocsá a pénztárcáján keresztül, kemény adókkal, bírságokkal. És láss csodát, lassan, de biztosan elindultak a fejlődés útján.

Mi meg itt döcögünk, rosszabbnál rosszabb helyzetben, takarítva fel a jószágokat felelőtlen gazdáik után.

Ne a némettől féltsd a kutyát, macskát, más állatot.

Féltsd a szomszédodtól, akinek idén másodjára fialt a macskája, 3-5 éven keresztül, ahol is a kicsik szépen lassan elmorzsolódnak a másik szomszéd kutyája, az őket belülről zabáló férgek és bolhák, vagy az átlagos sebességgel haladó járművek által. Fogyóeszköz, nem probléma.

Féltsd Buksit a nagyanyádtól, aki 10 éve tartja láncon, vagy kis kennelben sosem elengedve őt, egy simogatás nélkül, az őrület szélére kergetve, és persze antiszociálisan, csodálkozva, ha harapni akarja az onokát..

Féltsd a csinos ruhában, kéthetente új műkörömmel pózoló kolléganődtől, aki családostul Passat-tal jár, de akinek a kutyáját zabálják a bolhák a koloncos szőre alatt, és aki sajnálja a pennys 500 ft-os nyakörv helyett megvenni a 3500 ft-os minőségi csepegtetőt. Miközben ujjbeggyel se szívesen tartja meg a kutyáját vizsgálat közben.

Féltsd az ivartalanítást nem elvégző emberektől, akik sajnálják a 20.000 ft-ot rá, de hetente mennek kétszer ennyiért shoppingolni. Meg ő nem hisz benne, nem csonkolja. Inkább pusztuljon csak bele a gennyes méhgyulladásba, a kanossága miatti szökésbe, az elakadt magzatokba.

Féltsd a Józsi bácsiktól, akik szereztek ingyé egy férgezős foxit, majd miután bedobták a csirkék közé, tanítás nélkül, agyon ütik, mert megfogja őket 1 évesen.

Féltsd az utcádban élő baromtól, aki mindenre és mindenkire haragszik. És mivel embert nem bánthat, inkább lemérgezi az őt folyton hangosan ugató kutyákat, válogatás nélkül.

Féltsd a facebookon hirdető házi szaporítóktól, akik árulják az épp aktuális sláger kutyákat, vízfejűen, bőrbetegen, köldöksérvesen, szűkült légcsövekkel, gyenge idegrendszerrel. Míg az ezeket megvásárló tudatlanok az állatorvosnál dekkolnak, ők pont abból a pénzből mennek nyaralni, veszik az újabb autót, vagy ájfont.

Féltsd a kamaszoktól, akik kisírják otthon a staffit/bulltypot, majd mire a kutyák felnőnek, ők meg identitást, gondolkodást váltanak, létrehoztak egy robbanásra képes fegyvert, ami bármikor elsülhet. Ami el szokott.

Féltsd a felelőtlenektől, akik a költözés/ gyerek gyütt' a házhoz/ meghalt a mama-az örökség kell, a kutya persze nem/ plüsskutya utáni első kutyám egy staffi, nem bírok vele, hozzáértő gazdát keresek neki, de suliba járni, dolgozni azért, hogy belőle váljon ilyen ember, már nem akaródzik.

Féltsd az olyanoktól, akik kézcsókot várnak el, hogy nem kidobják, agyon ütik, elaltatják a kutyájukat, hanem megkeresik a legközelebbi állatvédőt, és erőszakosan a pofánkba nyomják Fifikét.

Féltsd attól, aki terepjáróval jár, milliós kerítése van, kutyát szaporít, és kijár a kutyája, legyintve, hogy majd hazamegy.

Sokan vannak, túl sokan.

Tegnap összeszedtünk az úton, a városhatárt jelző táblától pár száz méterre egy kistestű nagyon fiatal kutyát. Kiderült, hogy nem elütötték.

Hanem nyakon lőtték. LELŐTTÉK. Érted? Fogtak egy fegyvert, fölé álltak, és lelőtték.

A kutya meg túlélte, és valahogy elszaladt, vagy otthagyták agonizálva, míg rá nem találtak.

Ezért a kutyáért most küzdenek Budapesten, az egyik legjobb Állatkórházban. Lehet túléli, lehet hogy nem.

Annak, aki ilyet tesz, ki kell halnia. Egy egész ilyen generációnak.

Ennek hiába magyarázod, hogy ezek nem csak kutyák. Hogy ők az életünk részei, hogy sokunknak gyerekként van szeretve.

Ez a véglény valakinek a szomszédja, munkatársa, rokona, ismerőse. Lehet nem is gondolnád róla, köszönsz neki suliba menet, kiszolgálod őt a munkahelyeden.

Mindenütt ott vannak EZEK, megbújva az elismert ember dicső ragyogása mögött.

Mi pedig baromira nehezen bírjuk, hogy ne hányjuk le a cipőjük orrát, miközben tudjuk, hogy mit rejt e szép külcsíny.

Nekik nem ér semmit a szép szó, a jól összerakott oktató anyag. Legyint, és legközelebb megint lelövi azt a kutyát, aki mondjuk megfogta a csirkét. Zsákutca.

Tisztelet a kivételnek, hiszen vagytok, ha nem is túl sokan, de annál erősebben.

Ez a szerencsénk, minden segítő szervezetnek, legyen ez most kiemelten az állatvédelmi alapítványoknak.

Mert míg vannak olyanok, akik nyomorba döntik ezeket a jószágokat, vannak olyanok, akik megállnak munkába sietve is, és hívnak segítséget.

Vannak, akik kilépnek a komfortzónájukból, és olvasva egy segítségkérő posztot, nem hagyják nyugodni a belső hangot, hogy most te segíts, ne várj másra. És lemondja a délutáni programját, és saját költségen, beteszi a szép kocsiba a boxot, és siet vele az orvoshoz.

Vannak, akik utalnak, pénzt kézbe nyomnak, adó 1%-ról rendelkeznek, tápot hoznak, plédet gyűjtenek, macskát ideiglenesen elhelyeznek, nyomtatnak, plakátolnak, lapátot fognak, örökbe fogadott kutyát a családjukba illesztenek, állatvédő párjukat türelemmel kezelnek.

Se velük nem megy, de nélkületek végképp nem.

Szóval. Mi lennél inkább?

Forrás:

Befogad-lak Törökszentmiklósi Állatvédő Alapítvány

https://www.facebook.com/klaudia.kovacs.7/posts/3502596959785077