Nem közhely, tényleg mindent nehéz elkezdeni. Nehéz volt az első adománygyűjtést megrendezni. Nehéz volt az első gyepmesteri (sintér) telepekre bemenni. Nehéz volt az első csontsovány kutyát megmenteni. Nehéz volt rehabilitálni. De nehéz volt örökbe adni is, kiengedni az óvó kezeink közül.

De csak azért mert valami nehéz, nem lehet elfordulni, továbbmenni, becsukni a szemünket és reménykedni, hogy majd valaki megoldja.

A Hangya Közösség az egyetlen olyan szervezet ma Magyarországon, amely azért jött létre, hogy a vidéki menhelyeket, állatvédőket segítse, támogassa.

Olyan sokszor megkérdezik: miért? hogyan? miből?
Ezek a leggyakoribb kérdések.
Azért, mert megláttuk, hogy erre szükség van. Nem tudtuk, hogy merre tart majd a kis csapatunk, de elkezdtük, mert tudtuk, bármit is teszünk, rontani nem tudunk a helyzeten, csak javítani.

Adományok gyűjtésével foglalkozunk, amit segítők által vidéki szervezetekhez juttatunk. Felajánlók, támogatók, segítség nélkül csak üres hang lennénk. Mi azért érünk el eredményeket, mert sokan vagyunk, mert mindenki hozzáteszi azt a kis morzsát, amitől valami nagy születhet. Mint a hangyák…

Sokan elcsodálkoznak, hogy ezt önkéntesként, társadalmi munkában, szabadidőnkben végezzük. Pedig nincs mit csodálkozni, az állatvédők csak 1%-a kap bármilyen juttatást, fizetést.
A vidéki menhelyek nagy részénél elfogadott és általános, hogy a vezető saját munkája után, este végzi a több száz állat gondozásával járó feladatokat. Csak úgy hobbiból. Szabadnapok nélkül, saját autóval, benzinköltséggel. Mi nekik segítünk. A segítségetekkel.

Hangya Közösség
www.facebook.hu/HangyaKözösség

A kép forrása: Suwalls.com