Miért nem tesz senki semmit?
2020. szeptember 30. írta: Hangya Közösség

Miért nem tesz senki semmit?

Készítünk anyagot, szemléletformálásra, felelős állattartás terjesztésére… Sokszor halljuk, hogy nagyon kemény és nyomasztó az a kép, amit közvetítünk a magyar állatvédelem helyzetéről. Egy emeleti lakásban élő kanapés kutyás gazdinak biztosan. Pedig amikor képet választunk az anyagba, akkor a leglightosabbakat vesszük elő. Nem az nyíllal átlőtt macskát, nem a nyúzott kutyát.. mert hát mi mindennap látjuk, hogy a vidéki állatvédő szervezetek ezzel küzdenek. Berakunk pár szomorú sorsú kikötött kutyát, de azok közül is csak olyat, ahol tudjuk jó vége lett.

Pedig tudjuk, hogy bármennyire is sokkoló a kép amit nyújtani tudunk, egy rózsaszín szemüvegen keresztül engedjük láttatni. A legtöbb kérdés, ami elhangzik: miért nem teszünk valamit? Amin állatvédők egymásnak tudnak menni legtöbbször: „miért nem tesz valaki valamit?” – de a kérdezők pont nem tesznek. Mástól várják, mert az könnyebb.

Higgyétek el, ahol lehet tenni valamit, ott mindig áll egy állatvédő csapat, vagy csapatok. Ahol fel lehet számolni szaporító telepet, ott felszámolnak. Igaz az is több hónapos előkészülettel, de ahol meg lehet tenni, ott meg lehet. Nagyon sok helyen nem lehet, mert a hatóság teljes ellenállása nem segíti. Ezt csak velük együtt lehet.

Azért, mert bármennyire is jó hinni benne, de az állatvédőknek semmilyen joguk nincsen. A hiedelmekkel ellentétben: nem mehetnek be más tulajdonába. Nem kobozhatnak állatot. Nem lophatnak el kutyát, macskát. Még akkor sem, ha az állatot nagyon keményen bántották, vagy akkor sem, ha az önkormányzattal mondjuk szerződésük is van. Jó jogszabályaink vannak. De sok a joghézag és még több az a hatósági ember, aki nem tudja, hogy mit is kellene betartatnia. Akik jól alszanak, ha visszaadják a bántalmazott állatot a pszichopata tulajdonosának… Igen, ma ilyen is megtörtént. Hiába látták a felvételt és tanúsították a szomszédok is, hogy mit művel az állatával. Ha a rendőség visszaviteti, vissza kell vinni. Ennyi.
Nem, hiába tudja több szervezet, hogy hány száz szaporító működik az országban és melyek a legkorruptabb hatósági állatorvosok és konkrétan melyik kamionosnál halnak meg a legtöbben a külföldi szállítmányok alatt – nem tehet semmit. Mert nincs hozzá jog.

Mihez van egy állatvédőnek joga? Joga van minden indulatát visszafolytani, ha állatkínzóval beszél. Joga van minden könnyét visszafolytani, amikor mások által okozott szenvedéseket próbál helyrehozni. Joga van fizetni ennek orvosi költségeit. Joga van etetni, itatni, gondozni, tisztán tartani, orvoshoz hordani mások által létrehozott és kidobott állatokat. Joga van feljelentést tenni és joga van eltűrni, hogy 100x sem indul eljárás. Joga van beszélni és hallgatni - egyiknél se történik semmi. Joga van jog nélkül nézni, hogy vannak helyek, ahol tömegessével szaporodnak és szenvednek az állatok.

Mert vannak olyan „állatvédők”, akik inkább állatkínzók. Akiknél nagyon sok állat meghal. És tud erről mindenki. Az is aki nem akar és az is, aki évek óta küzd, hogy vége legyen. Ilyenkor megint jönnek a kérdések: „miért nem tesz senki semmit?” Hát azért, mert oka van. Mert nem lehet. Mert ha a helyi hatóság nem tesz semmit, egy állatvédő nem tehet. Nem mehet be a portára, nem hozhatja el. Konkrétan nem tehet semmit. Ha mégis hatalmas harc árán, végül mégis el is hozza – (már megtörtént) – újra feltölti, újra gyűjt. Persze ha akarná a hatóság, akkor eltilttathatná végleg, nem csak település szintjén. Kaphatna olyan bírságot, amit nem olyan nevetgélve fizet ki vagy akár pszichológus is megvizsgálhatná, mert egyetlen egy mozdulata sem épelméjű. Nem, bármilyen úton indulunk el, nem tudunk tenni semmit. De ha mégis… Akkor már csak az az egyetlen egy apró kérdés marad: hol lehet elhelyezni kb. 150 antiszociális, soha nem érintett, vad, agresszív, nagytestű, örökbeadhatalan, orvost sosem látott keverék kutyát. Melyik összeomlás szélén álló menhelyre paszírozzuk be őket?
Arra már össze sem rezdülünk, hogy a kutyái nem éheznek, de mindig arra kér. És mindig arra kap is. nem keveset, sokat. De igen, az már fáj, amikor ismerősök, akiket tisztelünk, értesülnek arról, hogy mi folyik ott, hogy hány állat hal meg nála, hány szenved ebben a pillanatban is (nem éhségtől!) és mégis segítik, osztják, kérik a támogatást neki „mert ők csak a kutyákat nézik”. Minden hónapban vannak olyan segítők, akik osztják posztjaikat. Hiteles, neves személyek, akik állatvédelmi munkáját nagyon nagyra becsüljük. Még több és több pénzt harácsolnak össze neki, hogy nevetve tudja az egyre növekvő hatósági büntetéseket kifizetni. Mert ha nem tudná, megállítható lenne. Igen, úgy menthetőek lennének akik nála vannak, meg azok akik most fognak hozzá kerülni, meg akik nála születnek. De a közvélemény csak utal és utal neki, hogy még tovább, még több állat szenvedhessen nála.
Sajnálom, mi ebben nem tudunk részt venni.


A tavaszi COVID idején, nagyon sok állatbarátot sikerült megszólítanunk, tényleg minden segítségkérőnek tudtunk élelmet küldeni, nem tettünk különbséget. Aki hozzánk fordult és az állatainak kért, kapott. Magán és szervezeti állatvédők között sem tettünk különbséget. De nem bántuk, hogy a legbetegebb állatbarátok nem kértek… Mindenkinek jutott és részletes beszámolót is közzétettünk.

Elmúlt a legnagyobb veszély, így szeretnénk visszaállni a régi kerékvágásba. Nem sok erkölcsi, etikai szabályt húzunk, de azt szeretnénk tartani, ahogy 10 éve kitaláltuk. Ezeket már sokszor leírtuk. Nem tudunk olyan helyet támogatni, ahol szaporítanak, ahol engedik, hogy még több gazdátlan állat legyen Magyarországon. Nem tudunk támogatni olyan magánszemélyt, állatvédő szervezetet sem, ami látványosan támogat szaporítókat, állatkínzókat, állatokat bántalmazókat. Aki segíti ezek működését, támogatását, folytatását. Nem most találtuk ki, ez mindig így volt és adományozóink is elvárják tőlünk.

Nagyon sok szervezetnek van benne hihetetlen sok munkája a „rossz helyek” felszámolásában. Van ahol már eredménnyel, van ahol – hatósági segítség nélkül – eredménytelenül. Ez nem azt jelenti, hogy nem teszünk semmit, azt sem, hogy feladtuk. Azt jelenti, hogy dolgozunk rajta, hogy keressük a rést a pajzson, hogy ha mégis lehet, léphessünk. De hogy is dolgozhatnánk úgy, ha barátaink dolgoznak ellenünk. Vannak helyzetek, amikor nem elég az összefogás, a jogszabályok ismerete, a harcias szellem. Mert olyan egyszerű esetben is vissza kell adni a kutyát a gazdájának, ha videófelvétel bizonyítja, hogy agyba-főbe veri.

  • értjük mindenki felháborodását, hogy „NEM lehet tenni semmi?”
  • értjük a tehetlenség dühét, mi is érezzük. minden nap.
  • azt is értjük, hogy mindenki mástól várja a megoldást, mert magát kicsinek érzi. higgyétek el az is, aki végül nekimegy a falnak.

Az állatvédelem kevés területe működik jól. A legtöbb ugyanígy. Mindenkinek juthat saját terület. Mi mindenki előtt lehajtjuk a fejünk, akik állatoknak segítenek. Valós segítséget. Van, aki az időseknek segít, van, aki a kölyköknek. Van akik szegregátumokba járnak, vannak akik gyepikre. Vannak akik feketéket, vagy egy-egy fajtát mentenek. Mások meg mindent. Nagy terület, sokan vagyunk. Mindenki oda fog segíteni a saját szabadidejében, ahova a szíve húzza és ezt megkérdőjelezni senkinek semmi joga. Szokták mondani „lehet utánuk csinálni”. Ma Magyarországon bárki lehet állatvédő.

dsc_0077.JPG

süti beállítások módosítása