Amikor még csak egy kutyám volt és esténként a kanapén kuporogtunk, büszkeség töltött el az Állatok Világnapján.
Ma már szégyent érzek. Nem akarom így érezni, hadakozom ellene, de így van.

Szégyellem, hogy ilyen a magyar állatvédelem. Szégyellem, hogy ebben a pillanatban is több mint százezer kutya kóborol az utcákon, erdőkön, mezőkön. Sokuk csont sovány, éhezik, fázik. Mennyien élnek még így gazdisként, rövid láncra kötve, ridegtartásban, simogatás nélkül.
A gyepmesteri telepek országszerte tele vannak. A menhelyek is.
A macskák még rosszabb helyzetben vannak, hiszen láthatatlanok. Számukat még csak megbecsülni sem tudjuk.
Miért ennyire felelőtlen a lakosság? Mondjuk ki, amit nagyon nehéz kimondani: Ma Magyarországon nincs szükség ennyi kutyára, macskára. Akkor miért engedjük, hogy megtörténjen?

Álljunk meg ma egy pillanatra. Gondoljuk azokra a kutyákra, macskákra, akikkel találkoztunk. Akiket ismertünk, akik elmentek már.
Mennyire ismertük őket?
Milyen karakterek voltak?
Morgósak? Huncutok? Bújósak? Sértődékenyek?
Miért álltak olyan közel hozzánk? Milyen mélyen engedtük be őket a szívünkbe?

És a legfontosabb: Tanultunk tőlük valamit?

Gondoljunk ma rájuk, mert nagyon sok kutyára nem gondol senki. Azok a Cirmik, Buksik és Bodrik, akiket senki sem akart megismerni. Mennyien vannak most is, akik így élnek.
Azért muszáj újra és újra előhoznom ezeket a tényeket, mert egy olyan érző csoport esélyéért dolgozunk, akik státusza a jog szerint csak egy „tárgy”.
Ők nem kérték, hogy megszülethessenek, nincs tudásuk, nincs lehetőségük szólni önmagukért. Akik nem tudnak pénteken kockás inget felvenni, sem tüntetni, sem szavazni.
Akiknek nincs másuk, csak a nagy őszinte reménykedő tekintetük. Miattuk dolgozunk.

Ünneprontó lettem.

Lehetne ez másként is, ha többen megértenék, ma is több száz kutya várja a halált kicsi ketrecekben itt Magyarországon. Mert nincs szükség ennyi kutyára, macskára ma Magyarországon. Előzzük meg a felesleges túlszaporulatot. Ivartalanítsunk, hiszen ez olyan egyszerű és egészséges módja a prevenciónak. Egy jobb világ felé mutat. Mutassunk pozitív példát.

Mi, akik tudjuk, hogy lehet egy állatot társként szeretni. Mi, akik tudjuk a titkot: Ők még többet adnak, mint amennyit kérnek. Hogy minden házi kedvencnek juthasson egy gazdi.

Akkor mosolygós lenne az Állatok Világnapja az állatvédők számára is.

Hangya Közösség
www.facebook.com/HangyaKozosseg