Hova segítsünk?
2017. január 29. írta: Hangya Közösség

Hova segítsünk?

Éhezés, halál vagy tűzvész a rászoruló állatok között. Amikor egy-egy menhely középpontba kerül valami tragédia vagy probléma miatt, egy ország mozdul meg.

Többen kerestek bennünket, akikben felmerült, hogy segítenének a többi rászorulónak is. Pl. hogy megelőzzük a bajt. De hova, de hogyan… ?

Mi szívesen adunk tippet!

Előtte viszont jó, ha több dolgot is elmesélünk, mert kevesen látnak bele a menhelyek, állatvédők életébe:

8cb53c42-9ad3-4def-b0f22c2939c5f60f.jpg

Többször láttuk, hogy egy-egy menhelyre beállítottak egy teherautónyi adománnyal, aminek csak egy részét tudta az adott szervezet használni. A többi tárolására, tovább szállítására nem volt lehetőségük. Volt olyan is, hogy pl. egy autónyi használt szobaszőnyeget vittek, amit a menhely dolgozóinak sem ideje, sem ereje nem volt felvágni darabokra. A kutyáknak sem hasznos, pillanatok alatt szétszedik. Így sajnos fedett hely hiányában ott áztak-fáztak. Aztán egy vagyonért rendeltek konténert, ki kellett dobniuk, ezt más menhely viszont szívesen használta volna, - de annak szállítási költségét nem tudták vállalni - így kárba veszett .

Pont ezért jött létre a Hangya Közösség, hogy mi összegyűjtjük és pontosan célzottan, ahogy az igény tartja, úgy próbálunk mindenhová segíteni. Nem szoktunk sehová nem-et mondani. Ahová az éheztetett kutyák kerülnek, oda vitamint, ahová kölyökkutyák érkeztek, oda megfelelő tápot, játékot, meleg plédet, ahol szétfagytak a etetők, oda lábast. Aki követi munkánkat tudja, hogy a lista hosszú.
Az állatvédő szervezetek is tudják, hogy hova fordulhatnak, ha nagy baj van – bizalmi kapcsolat van köztünk. Sok helyen élelemhiány van, akkor azt gyűjtünk. Ha kutyaház hiányzik, akkor barkácsolunk.
Mi nem mentünk állatokat, mi „csak” ezzel foglalkozunk. Munkánk, családunk mellett, szabadidőnkben. Jó kis hobbi, rá is megy minden szabadidőnk. De tényleg minden szabadidőnk.

Mi támogatjuk, hogy ha valaki felpakol és szeretne egy-egy menhelyet meglátogatni. A legrászorulóbbak nem Budapest környékén vannak, tisztában vagyunk vele, hogy az utazási költség nem kevés. De egy kirándulást megér.
Egyrészt hatalmas támogatást jelent. Nem csak az adományok miatt, hanem lelkileg is feltöltődik ilyenkor a segítő és az állatvédő is. A menhely dolgozói, önkéntesei érzik, nincsenek egyedül, más is értékeli az egész éves áldozatos munkájukat. Büszkén mutogatják a menhelyüket. A legtöbb esetben könnyes szemmel köszönik. Ha nem, akkor sem kell meglepődni, hiszen nem nekik vittük, hanem a kutyáknak. Sajnos a menhely dolgozóinak sem köszöni meg senki, hogy mi mindent tesznek naponta a sok-sok állattal.
Nem titok, nagy álmunk, hogy minden vidéki menhelynek legyen meg a saját támogatói bázisa. Évente ha csak egyszer lemegy egy csapat, akkor megoldaná a tárgyi problémát. Ilyen csapatból lehetne 12, így minden hónapban más és más tudna segíteni.

HOVA LEHET SEGÍTENI?

MENHELYEK:

Sok menhely van, ahol szívesen látják a támogatókat. Csak pár példát írok az elmúlt hetekből, merre jártunk.
Az egyik nyírségi menhely pl. folyamatosan élelmezési gondokkal küzd.
Egy borsod közepén működő menhely az egyik legrosszabb állapotban lévő - nagyon igyekeznek az ott dolgozók – de hát nehéz egy ilyen régióban.
A kunságban egy menhely épp halottaiból próbál talpra állni, az előző vezetés magára hagyott 200 állatot és most szerveződő új szervezet próbálja ügyesen rendbe rakni.
Az ország másik sarkában, amikor utoljára arra jártunk, szinte elsírták magukat a vezetők, annyira örültek. Sokat tudnánk mesélni. A legtöbbet idős hölgyek csinálják, egyedül, család mellet, támogatások nélkül.
Minden tőlük telhetőt megtesznek, hivatalosan működnek, betartják a jogszabályokat, megadják a kutyáknak a kellő ellátást. Minden szabadidejük erre megy, de az örökbeadásokra is figyelnek, hirdetnek, kilincselnek, próbálnak fejlődni, előre lépni. Mernek szakmai segítséget kérni a náluk fejlettebb, több támogatóval rendelkező menhelyektől.

CIVIL ÁLLATMENTŐK:

Sokféle ember van, így sokféle létezik közülük is. Nem hivatalosak, nincs mögöttük hivatalos szervezet, nincs működési engedélyük, nem tartják be a jogszabályokat. Vannak viszont háborgó, feljelentgető szomszédaik. Egy-egy helyi néni/lány/srác elkezdi gyűjteni a kutyákat. Egy-kettő-negyven-hatvan… Nincs oltásuk, nincsenek ivartalanítva, nincs rendezett környezet. Nincs élelem, nincs orvosi költségre pénz. Ők folyamatosan kérnek, és abból tartják fenn. A kutyákat is, de magukat is. Nehéz véleményt mondani, mert nevezhetjük őket egyszerű kutyagyűjtögetőnek, amit felelős ember nem tesz, hiszen bármelyikünk elkezdhetné hazahordani az állatokat. De nevezhetjük őket önfeláldozónak is, hiszen az egész életüket erre szánják, nem tudnak elmenni egy rászoruló állat mellett és tényleg szimpla jó akartból teszik ezt. Önként vállalt hobbijukból mindig a nélkülözés és éhezés szélén lebegnek és soha egyetlen egy pihenő napot nem tudnak maguknak kivenni. Általában vidéken laknak, ismeri őket az egész település, már csak hobbiból is bedobálják hozzájuk a nem kívánt vagy beteg állatokat. Mit tehetnének? Kizavarják őket az utcára? Altassák el? És ők befogadják, ezért nem lehet őket elítélni.
Vannak, akik ügyesebben csinálják. Előbb-utóbb rájönnek, hogy nem lehet másként, ez az egyetlen út: csak ha hivatalos szervezetté válnak, egyeztetnek az önkormányzattal, leszerződnek helyi boltokkal és elhozzák a maradékot, rendszeres támogatókat keresnek, felelős állatvédőként úgy adnak örökbe, hogy a kutya érdekeit tartják szem előtt (oltásokkal, ivartalanítva, ellenőrzéssel). Szükség van ellenőrizhetőségre, karantén kenelekre, mert csak így gondozhatóak biztonsággal az állatok. Ők vannak kevesebben. Sajnos a legtöbben csak várják, hogy valaki majd segít. Valaki majd ad pénzt, élelmet, keneleket épít.
Ilyenkor próbálunk segíteni, irányt mutatni, rendbe rakni, de legtöbbször csak az adományt szeretnék és semmilyen hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy igényük van változtatni, fejlődni. Általában hiába mondjuk, hogy csak annyi állatot vállaljon, akiről gondoskodni tud, folyamatosan szaporodik az állomány, kevés kutya gazdásodik.

Mi ilyen helyekre is szoktunk segíteni, mert a kutyák ott is ugyanúgy éheznek. Nem rendszeresen, csak ritkán. Csepp a tengerben, de nagy segítség, ha oda is érkezik időnként adomány. Mindig mondjuk, hogy mi a kutyáknak segítünk, nem az embereknek. De ésszel tesszük.

FEKETE LISTA:

Természetesen ismerjük az országot. Tudjuk, hogy melyek azok a helyek, ahol – minden jó szándékuk mellett - úgy vannak tartva a kutyák, ami már felér egy állatkínzással. Az, hogy egy utcáról beesett kutyát nem rakunk be a többi – sokszor oltatlan – kutya közé, mert az egész falkát letizedelheti egy szopornyica járvány. Ez pl. nem pénz kérdése. De az sem, ha egy beérkező vemhes kutyának engedik, hogy világra hozza a kicsiket.  Egy nem kívánt alom, egy olyan országba, ahol több százezer kutya kóborol az utcán és legalább ennyi gazdira vár minden remény nélkül. Muszáj, hogy jövőbe mutató állatvédő szemlélettel bírjon az, aki szereti az állatokat. A többi állat érdekében is.
A legtöbb helyen ivartalanítás és kenelek hiányában a belső szaporulat jelentős! Ez már messze ellentmond egy állatvédelmi szemléletnek. Ezek az állatbarátok külföldi kapcsolatokra vadásznak. Saját magukat tüntetik fel előtérbe, minden róluk szól és nem az állatokról. Az állatokra kapott támogatások nagy része nem ott ér célba, ahová szánták.
Tudunk ezekről. Volt már, hogy csak azért történt, mert éppen tudatlanok voltak és a jó szándék mellett semmilyen más ismerettel nem rendelkeztek. Ilyenkor segítünk.
De sajnos a legtöbbször nem erről van szó. A fekete listánkon szerepel hivatalos szervezet is és civil állatvédő is.

Ha nagy gondban vannak az állatok, ilyen helyre is segítünk. Időnként, keveset, csak az állatok érdekében.
DE! Kérjük, ti ne támogassatok ilyen helyeket.

KIS CIVIL ÁLLATVÉDŐK:

A megemelkedett kóbor kutyaszám miatt, egyre több az olyan állatbarát, akik szintén állatvédőnek számítanak. Saját pénzből mentenek állatot, ahogy minden civil – nincs mögöttük szervezet. Ha kell, mi is támogatjuk a munkájukat. Kevés állatot vállalnak be, csak amennyiről tényleg megfelelően tudnak gondoskodni: figyelik hova adják örökbe, kapcsolatot tartanak, ragaszkodnak az ivartalanításhoz, megfelelően rehabilitálják testileg, lelkileg a rászoruló állatot. Minden elismerésünk az övék. Csendben segítenek.

KÁROGÓK:

Sajnos a kis civilek között kialakult egy olyan „típus”, aki rendszeresen utál mindig és mindenkit. Más embereket, más állatvédőket. Ezt hangosan teszi. Mindenkinek nekimegy, mindenkit be szeretne feketíteni. Nem ismeri a hátteret, csak károg, uszít, szitkozódik, összeesküvés elméletet gyárt. Egyre több ilyen idősebb, megkeseredett, rosszindulatú embert (elsősorban nőt) ismerünk. Valahogy hirtelen vették észre, hogy öregednek, nem találják az életük értelmét és ebben lelik meg. Látjuk a tevékenységüket, látjuk, hogy hogyan próbálnak tönkretenni másokat, más állatvédős szervezeteket, akik több száz kutyáról gondoskodnak: legtöbbször koholt vádak alapján. Évi pár kutyának segítenek – sokszor megkérdőjelezhető módon – de minden alkalommal hangoztatják: nekik senki sem segít és mekkora állatvédők. Úgy érzik, hogy ők az tényleg VALAKIK, nélkülük nem forogna a föld és ragaszkodnak is ehhez a szerephez. Nem tudják, hogy milyen veszélyesek, ők hasznosnak és fontosnak tartják magukat. Persze csak hobbiból, ha éppen kedvük tartja. Nekik ez nem az életük, csak a szórakozásuk két fodrász között.
Sajnos, a legtöbbször az a véleményünk, hogy inkább ne lennének jelen. Hiszen többet ártanak, mint használnak. Ahelyett, amit mi képviselünk, hogy össze kell fogni és együtt változtatni a helyzeten, ők a széthúzást és feszültség generálására fordítják minden energiájukat. Így mi őket semmiképp se szeretnénk állatvédőnek nevezni. Nem csak azt a pár állatot kell szeretni, akivel találkoztunk. Amikor egy-egy szervezet munkáját próbálják ellehetetleníteni, nem gondolnak az ott élő több száz állatra – hogy épp nekik próbálnak ártani.  

(Csak csendben jegyezzük meg: A Hangya Közösség elzárkózik mindenféle konfliktustól. Sem időnk, sem energiánk nem engedi, hogy az állatok segítése helyet gyűlölködéssel foglalkozzunk.)

Itt olvashatjátok, hogy általában mire van szüksége a menhelyeknek. Mi hasznos és mi haszontalan, vagy hogy mi mindent gyűjtünk:

http://www.hangyakozosseg.hu/kiemelt/adomany/

Ha szeretnétek segíteni, keressetek bennünket bátran.

info@hangyakozosseg.hu
Igyekszünk mihamarabb válaszolni, türelmeteket kérjük :)

Hangya Közösség
www.facebook.hu/HangyaKozosseg

wp_20170110_002.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://hangyakozosseg.blog.hu/api/trackback/id/tr3012165693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szepipiktor 2017.01.30. 00:11:40

Sajnos megint találkozom egy olyen bloggal, ahol a mást vallókat "károgóknak" bélyegzik meg.
Pedig aki másképp gondolja, az nem biztos, hogy a dolgok ellen van!
Elfogadom, hogy a társadalmi összefogás jó dolog! De az összefogást előzze már meg a reális áttekintés! Igen mindig voltak olyan társadalmi csoportok, akinek belefért a támogatás. De számtalan van, melynek ez nem megy!
Mi a jobb? Ha valaki kolóniába gyülve támogat egy állatmenhelyet vagy "szólóban" a házban lakó elhagyott, szegény idős néniket?
Miért kell önreklám a támogatáshoz? Miért csak kampányjelleggel lehet jó az ember?
Miért kell eltűrnünk, hogy egy pozitív tettünket bármely politikai csorda lenyúlja, kisajátítsa? Ugye, vorösiszap-katasztrófa és bakondi elvtrás...
Mit tegyek, ha az önmagukat reklámozó állatmenhely nem kéri az ingyen nyesedéket?
Támogassak bármely menhelyet, de ha az udvarunkba beenged valaki egy kutyát, akkor azt nem fogadják be, de el sem zavarhatom, mert engem csuknak be???? Megtörtént, egy elköltöző "felejtette" ott a kutyáját. Mindenki elhajtott bennünket. Akkor miért? A pénzem kell, de segítség?
Nem károgás az, ha valaki az adakozást nem reklámra, PR-re használja fel, hanem csendben teszi ugyanezt.
A magyarok jellemzően egy dologra nem hajlandók! Magukra gondolni! Hogy összefogva olyan vezetésű országban élhessünk, hogy a felsorolt segítségekre ne legyen szükség.
Apropó! Károgó az, aki adójából nem kevés pénzt juttat akarata ellenére az egyházaknak, és felháborodik, hogy azok semmit nem tesznek, de tőle további adományokat remélnek?
Egy normális társadalomban az emberek a környezetükben segítenek.
Bill Gates jótékonykodik, nálunk melyik tehetős cégvezér teszi ezt?
Nem állatorvosoknak kell társadalmi munkában jótékonykodniuk, hanem gyógyszeripar érintett réslege a emberek hiszékenységéből keltkező irreális nyereségének ezrelékéből "lerendezhetné" az gész problémakort. Ha az egyházak az emberbaráti szeretetükre alapozva csak saját "kereteiken" belül segítenének, lecsökkenne a hajléktalan, a éhező, fázó szegények problémaköre.
Miért károg az, aki nap mint nap szembesül a koldushelyzettel és már nem segít? Egy szerencsétlenre úgy 50 bérkoldus jut! Ez ellen miért nincs kampány?
Tudom, hogy a véleményem sokakat háborít fel, de nem vagyok PC alapú polgár, az emberek segítsenek úgy, hogy ne a feneketlen kútba öntik a fillérjeiket! Temessük be a kutat! Azzal egyetértek.

midnight coder 2017.01.30. 06:54:02

Eleve elég beteg az, aki ilyesmire fordítja a szabadidejét.